Az online misszió és a gyülekezeti digitalizáció 2024-es trendjei – 1. rész
Évek óta tartok előadásokat gyülekezetekben és iskolákban a 21. század generációs kihívásairól, és még mindig túl gyakran szembesülök azzal, hogy az idősebb generációk idegenkedéssel vagy akár ellenségesen tekintenek a technológiára, az internettel, okostelefonokkal és mesterséges intelligenciával átitatott digitális életmódunkra. Tény, hogy vannak veszélyei és negatív következményei a túlzásba vitt technológiahasználatnak, de azt ma már nem lehet nem tudomásul venni, hogy az életünk minden területét átszövi és áthatja az online létezés. A gyülekezeti életben és a missziómunkában viszont még mindig fájóan nagy a távolság a hétköznapok valósága és megszokott eszközei, valamint a kereszténységünk megélése között. Azt felejtjük el, hogy elsősorban nem az Istennel való kapcsolatunkhoz van szükség a technológiára, hanem az egymással való viszonyaink és interakcióink hatékonyabbá tételéhez, amely mára már az idősebb generációk életében is érezhető módon tevődött át az okostelefonokra és az online platformokra. És mindez már régóta nem csak a városi, nagy gyülekezeteket érinti, hanem a legkisebb falu kis közösségének életét is befolyásolja.
Hogyan?
Erre szeretnék néhány konkrét választ nevesíteni az utóbbi évek folyamatos változásainak és a 2024-re látszódó online trendeknek bemutatásával.
1.) Hibrid gyülekezeti működés
A „hibrid gyülekezet” kifejezés az offline és az online közösségi terek összeolvadását, valamint az online és offline eszközök együttes használatát jelenti a gyülekezeti életben. A jelenség a covid idején kényszerként szakadt rá az egyházra, de maradt a járvány után is. A gyülekezeti életközösség elsődleges kerete természetesen még mindig a valós, fizikai tér, és ez így is van rendjén, de az offline térben történő alkalmak, programok, közösségek és tevékenységek szervezésében, menedzselésében, eszközhasználatában, támogatásában és utánkövetésében egyre nagyobb a szerepe a technológiának. Folyamatosan növekszik az egyházi szolgálatok online követése, mint az istentiszteleten való részvétel alternatívája. Egy idei felmérés szerint[1] az aktív gyülekezeti tagok 30%-a használja az internetet a hitéletének valamilyen aspektusában – a legtöbben a Szentírással kapcsolatos kérdéseire keresnek válaszokat vagy istentiszteleteket követnek, igehirdetéseket hallgatnak online módon. A technológia megkönnyíti, felgyorsítja, sok esetben egyedüli eszközként biztosítja a gyülekezethez tartozók elérését információkkal, motivációval, tanítással, élményekkel – ráadásul nem úgy, hogy valami teljesen új és ismeretlen dologra kell rászoktatni az embereket, hanem csupán azt az eszközt kell használniuk, amit a mindennapokban egyébként minden másra is rutinosan használnak. Megszoktuk, hogy az ismerőseinkkel emailben levelezünk, messengeren beszélgetünk, linkeken keresztül osztjuk meg egymással, ami érdekes lehet nekünk vagy nekik, televízió helyett okostelefonon nézzük a minket érdeklő tartalmakat akkor és ott, ahol épp szeretnénk, és hozzászólásokban fejtjük ki a véleményünket, az online tudásmegosztás sokféle platformján tanulunk egymástól és segítjük egymást – és ebbe a digitális vérkeringésbe kapcsolódhat be az a hibrid gyülekezet, amely az online teret nem démonizálja, hanem belakja és eszközül használja a közösségének elérésében, az üzeneteinek átadásában és a gyülekezet életének szervezésében.
2.) A gyülekezetek fiatalodása
Nemzetközi trendek alapján[2] az látszik, hogy a covid után a boomer generáció – amely az egyházi közösségek törzsét jelenti – nem jött vissza olyan mértékben a gyülekezetekbe, mint amilyen mértékben elment. A Barna Group (amerikai) adatfelvétele szerint a boomerek 31%-a járt gyülekezetbe a covid előtt, és csak 22%-a a covid után. Ezzel szemben a fiatal felnőttek, vagyis a Z generáció tagjainak aránya ha lassan is, de elkezdett emelkedni. Magyarországon is látok egy lassú változást abban, hogy egyre több fiatal és fiatal felnőtt illetve család keresi az egyházat. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyülekezet szemléletének, eszközrendszereinek és programjainak is fiatalodnia kellene – amihez a gyülekezetek vezetőségében is egyre több fiatalra lesz szükség, akik hozni fogják a generációjukból fakadó frissességet, változásokat, technológiai és közösségi igényeiket.
Mit várnak a fiatalabb nemzedékek az egyháztól? Elsősorban nem a tartalom, hanem a keretek és formák megújulását. Meg kell értenünk, hogy a világunkat a fogyasztói attitüd és a felhasználói élmény mozgatja, és ebből mi magunk sem képezünk kivételt. Azonban ha mindezt egy másik nézőpontból vizsgáljuk, nem is feltétlenül negatív a végkicsengés: az evangélium üzenete érték, amelyet meg kell tanítanunk értékesíteni, vagyis értékként bemutatni és átadni egy végtelenül tág ám zajos „piacon”, ahol mindannyian úgy működünk, hogy csak azért fizetünk, ami megéri számunkra. És nem a pénzünkről van szó, ma már nem a pénz a legfontosabb gazdasági mutató, hanem a figyelem, az idő és a cselekvés. És ebben az életkor és a fogyasztói tudatosság éppen fordítottan arányos: a fiatalabb generációk egyre tudatosabbak annak megítélésében, hogy mire fordítják a figyelmüket, az idejüket és az elköteleződésüket. Erre a tudatosságra építhetünk a gyülekezeti- és missziómunka újragondolásában és finomhangolásában is.
A FOLYTATÁSBAN:
A cikk második részében a disruptive technológiákról és technikákról, valamint a gamifikációról, azaz a játékosításról lesz szó.
Hivatkozások:
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!